Milyen a jó referenciafotó?
A portréfestés csapatmunka, a jó festmény alapja a jó fotó. Rossz fotóról nagyon nehéz, sokszor lehetetlen jó képet festeni. A festő ilyenkor azt festi, amit lát. Vannak dolgok, amiken tud javítani, és vannak, amiken nem.
Régen a portréfestő beállította a modellt, a fényeket, elrendezte a környezetet, majd a megfelelő távolságba állva kezdte el az alkotást. Munkájának ugyanolyan fontos része volt a kompozíció kialakítása, mint maga a festés. Ma már szinte mindenki fotóról dolgozik, ami azért szerencsés, mert kedvenceink nem rajonganának a fenti procedúráért. A hátránya, hogy rengeteg technikailag kifogástalan rajz készül borzasztóan rossz fotókról. A megrendelőtől nem várható el, hogy értsen a fotózáshoz, a festőnek viszont feladata, hogy segítsen kiválasztani egy megfelelő referenciafotót, ha igényes munkát akar kiadni a kezéből.
A jó fotó itt most nem profi minőséget jelent, csupán néhány feltételnek kell megfelelnie:
- külső körülmények: legyen elég fény!
Manapság már a legtöbb telefon elfogadható fotót készít, ha van elég fény. Ha kevés a fény, akkor elmosódott, részlettelen, kontraszttalan lesz a kép, nekünk pedig pont az ellenkezőjére van szükségünk. Tehát legyen a kép éles, legyen rajta fény és árnyék, és jól kivehetőek legyenek a részletek. Ez utóbbi különösen akkor fontos, ha fotórealista festményt szeretnél. Lazább kidolgozáshoz kevésbé jó fotó is alkalmas lehet.
- a fotós: legyen megfelelő távolságban, és nagyjából a modell szem- vagy vállmagasságából fotózzon.
A túl közelről, rossz szögből készült fotó torzít, rossz arányokat mutat. Az emberi szem nem lát így, csak a fényképezőgép, ezért az eredmény festményként természetellenes. Meg lehet festeni, lehet, hogy a megrendelőnek tetszik, de hacsak nincs különösebb érzelmi vagy egyéb oka annak, hogy pont egy ilyen fotót választottál, én azt szoktam javasolni, keress vagy készíts inkább másikat.
